Én leszek feletted a fény
egy másoknak láthatatlan lény
Csodás hajadnak rendkivüli simogatást adok
Gyengéden végig simogatva ott maradok
Vajon érezni fogsz?
Tüz gyöngye leszek
másnak nem, csak neked létezek
Hisz olyan hidegek a kezek
Óvatosan felmelegitelek
Vajon észleled e hogy az én tüzem?
S leszek szó, fülednek szelid, kedves
Mások hallásának nem érdemes
Súgó, búgó, olykor érces,
De számodra mindenképpen rokonszenves
Vajon füszál sóhajában meghallasz e?
Leszek egymagam minden, az egész
Szó, ami néha de érthet?, s lágyan merész,
Emlék s friss levegö,
a lélek részegitö, mézét pergetö méhész
S az édes búsöröm, a testeden átremegö, vágyra kész
Csak lásd, halld amit más nem, ameddig csak élek s élsz!
/ Fridl Zoltán /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.