József Attil - Reménytelenül

Reménytelenül

 

"A semmi ágán ül a szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyülnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok."

 

Szerelem, Szeretet

Mi vagyunk..

 

 

..Imádtam belefeszülni az ölelésébe, magamba szívni az illatát, karjaival betakarózni, érezni, hogy mellettem van, becsukni a szemem és belefeledkezni a pillanatba,.. vele együtt venni a levegőt,... érezni, hogy biztonságban vagyok,... hogy megszűnik a világ körülöttem,.. hogy nincs más, csak ketten létezünk, nincs én meg ő, hanem mi vagyunk....

Ha most kérdeznél

 

...Ha most kérdeznél, elmondanám, volt egyszer egy este,

mikor mint csillagok gyúltak ki alattunk a város fényei...

Tudtam, téged kereslek...

Fáztál, és takarót adott neked a szeretet,..

és egy pincér meg a sötétség puha teste,

s a bátortalan vágy, hogy valakit ismét szeressek,..

mert féltem az újtól, nehogy valakit ismét elveszítsek...

Volt egy mosoly is még,

voltak lopott csókok,..

lopott volt minden pillanat, az örömök, a kínok,..

már tudom semmi sem volt igaz,..

már tudom, illúzió volt

A Zöldruhás nö