Benne vagy némán a szavamban,
minden gondolatomban.
Az éjszaka sötétjében,
és minden nappalomban.
Az öszi szélben
és minden esözésben,
a kapu nyilásában,
a zár kattanásában.
Borús reggeleken
a kávé illatában.
Illanó vágyak
kihunyt magányában.
A falon, a résben
a csendes ház neszében,
minden zizzenésben,
átsuhanó szélben.
Az elmúlott idöben,
ami nem jön vissza!
Idötlen idöknek
mostoha vándora.
Benne vagy a szélben,
múló tünödésben,
örökké benne vagy
halkuló zenémben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Szeretnék életed utolsó asszonya lenni... Utolsó szivárvány ég és föld között, Utolsó álom, a mit lázas aggy...
-
Az égen hattyúfehér fellegek a tenger felé szállnak. Mintha csak üzenetem vinnék, melyre valahol oly régen várnak… Úgy szeretlek Téged tová... -
Az élet gyönyörü, oly édes keserü, Hány kincs van ami kell, hány könnycsepp gurul el Miért lehetett igy, miért csalt meg a sziv, Kinek jó eg... -
Benne vagy némán a szavamban, minden gondolatomban. Az éjszaka sötétjében, és minden nappalomban. Az öszi szélben és minden esözésben, a kap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.