Benne vagy némán a szavamban,
minden gondolatomban.
Az éjszaka sötétjében,
és minden nappalomban.
Az öszi szélben
és minden esözésben,
a kapu nyilásában,
a zár kattanásában.
Borús reggeleken
a kávé illatában.
Illanó vágyak
kihunyt magányában.
A falon, a résben
a csendes ház neszében,
minden zizzenésben,
átsuhanó szélben.
Az elmúlott idöben,
ami nem jön vissza!
Idötlen idöknek
mostoha vándora.
Benne vagy a szélben,
múló tünödésben,
örökké benne vagy
halkuló zenémben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Szeretnék életed utolsó asszonya lenni... Utolsó szivárvány ég és föld között, Utolsó álom, a mit lázas aggy...

-
Jőj a csendes völgy ölébe, Ha leszáll az esti fény. Hő szerelmünk édenébe Jőj a csendes völgy ölébe, Szív-epedve várlak én Fáim biztos enyhh...
-
Szállj, szállj magasra, szíveink reménye Vezess el minket Jézusunk elébe, Ragyogj elottünk fénynek oszlopával: Szent bíztatással. Hogy jó az...
-
Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább! Amikor azt mondjuk, hogy az idö gyógyit, erre gondolunk: a...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.