Valakinek, aki erre járt

Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,

melyeknek titka bennem él.

Te vagy a lélek húrjain

a susogó éjjeli szél.

Te vagy titokzatos

hangja a sóhajos éjnek

mikor kint felhök siklanak,

s egy álmot félbetépnek.

Halk lüktetés fesziti

a kéklö végtelent,

s az ágak közt, az éjben

lágy remegés dereng.

/Hugo von Hoffmannstahl/

- Rácz OLlivér forditása-

Dsida Jenö - Arany és kék szavakkal

Arany és kék szavakkal...

Miképpen boltives
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát,
s már félig fent lebeg
a tiszta éteren,
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli,
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mignem szelid mosollyal
lelkét kileheli:

úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halovány fénye mellett
megörökiteni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
mig újjam el nem szárad,
mint romló fának ága,
s le nem lankad a fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
a világ legszebb Virága.

Bartalis János - Várlak

Várlak...

Éjfél van és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mezön piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak.
A hold lezuhant a kertek mögé.
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellölengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...
...Szivem ös mély dobbanását
várom a csendes éjben.

Áprily Lajos - Ajánlás

Ajánlás...

Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák,
s az erdö óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.

De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.

S most add a lelked: karcsu váza,
mely örzi még a nyár borát -
s a hervadás vörös varázsa
most ráboritja biborát.

Váci Mihály - Nélküled

Nélküled...

Elmulnak igy estjeim
nélküled, csillagom.
Oly sötét van nélküled,
-szemem ki sem nyitom.

Oly nehéz igy a szivem,
hogy szinte földre ver;
le-léhullok, de sóhajom
utánad - felemel.

Oly csend van igy nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.

Ady Endre - Örizem a szemed

Már vénülö kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülö szememmel
Örizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ösi vad, kit rettenet
Üz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülö kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülö szememmel
Örizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S örizem a szemedet.

Vörösmarty Mihály - Késö vágy

Késö vágy...

Túl ifjuságomon,
Túl égö vágyimon,
Melyeknek mostohán
Keserv nyilt nyomdokán;
Túl a reményeken,
Melyekre hidegen
Éjszinü szemfedöt
Csalódás újja szött;
Túl a sziv életén
Nyugodtan éldelém
Mit sors s az ész adott,
Az öszi szép napot.
De hogy megláttalak,
Szép napvilágomat,
Kivántam újolag
Már eltünt koromat;
Kivántam mind, amit
Ábrándos álma hitt:
Az édes bánatot,
Mely annyi kéjt adott,
A kinba fúlt gyönyört,
Mely annyiszor gyötört.
Hiába, hasztalan!
Ifjúság és remény
Örökre veszve van
Az évek tengerén:
Remélni oly nehéz
A kornak alkonyán,
S szeretni tilt az ész
Letünt remény után

Szabolcska Mihály - Adventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj elottünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt szo a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mit félne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bunben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjéhez érkezünk,
Jézus az nekünk.

O lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jo fel
Idvezítonkkel!

Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsírni könnyünk' édes örömünkben,
Szeretetünkben!

Csáky Anna . Különös randevú

Csáky Anna - Különös randevú

Isten az utamat másfelé terelte:
enyém egy gyöngy-leány friss tavasz-
szerelme,
de várlak megint, ha tiz év lepereg
- szólt az ifjú, majd a lány: itt leszek.

Az idö a teret bekebelezte,
eljött az ifjú, lám el az este,
áll szivdobogva kamasz-sután
az orgona alatt tiz év után,
várja a percet, jön e a lány
rügybontó májuséj surranó hajnalán.

Tele virággal, szinnel a sziget,
s az ifju álmodik, szép-szelidet:
fölötte telö hold vágyat sugaraz,
de sehol a lány, csak egy új Tavasz,
kinek szivében volt kedvesedobog,
ajkán meleg, lágy, édes mosolyok,
ö maga györnyörü, angyali igézet,
csókjai virágok, szórják a mézet,
egy kedves kis maar szól valahol,
lila illatuú orgona dalol,
tüzet lehet a bimbók, szüzi mélye,
csalfán nevet mind, ez a szerelem éje.

Érette öltözik a hold ezüstnek
hajába simuló sóhajok feszülnek,
érette a szépség, földobogó tánc,
mégis a magány e zord karú lánc
szoritja lelkét, s ig szemét lehunyja,
kigyúl a fények szöke alagútja,
ámul az ifjú: micsoda hajnal!
ekkor a nap, a hold együtt vigasztal:

”A vágyak izzói idövel kihülnek,
marad csupán az emlék öröküklnek”

Csáky Anna - Hosszú az út hozzád

Szarvasként kutattam
forrásod után,
kristály-patakos kutakban
ázott ruhám,
idegen erdöbe tévedtem,
hogy rád találjak
bozóttüskéktöl tépetten,
s nyomtak az árnyak.

Köznapok dünéi között
hagyott fa voltam,
minden szél lökdösött,
álltam viharokban,
a te nevedet zúgtam,
esö köröttem,
sirtam bánatbas fultan,
hullott a könnyem,
futott a viz alattam a partszegelyen,
a szél sodrában mulattam
idöm kevélyen.

Bolyongtam sürü éjszakában,
úgy kerestelek,
micsoda pillanat! rád találtam,
lámpa volt szemed,
mosolyod holdfenyében
álltak a fák,
az ég derengö-kéken
kinálta magát,
nem láttam fényt különbet,
amely igy ragyog,
szinte mellemnek ütödtek
a csillagok.

Ady Endre - Karácsony

Ady Endre: KARÁCSONY

1.
Harang csendül, ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba hosszú sorban
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn a nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szivben
Csak szeretet lakik máma.

2.
Bántja lelkem a nagyváros durva zaja,
De jó volna ünnepelni oda haza.
De jó volna tiszta szivböl
- Úgy mint régen - fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szivvel
A világgal kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

3
Ha ez a szép rege, igaz hitté válna,
Oh, de nagy boldogság szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne a szomorú útra.

Golgotha nem volna ez a földi élet,
Egy erö hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent és egymást szeretni…
Karácsonyi rege
ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…