Valakinek, aki erre járt

Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,

melyeknek titka bennem él.

Te vagy a lélek húrjain

a susogó éjjeli szél.

Te vagy titokzatos

hangja a sóhajos éjnek

mikor kint felhök siklanak,

s egy álmot félbetépnek.

Halk lüktetés fesziti

a kéklö végtelent,

s az ágak közt, az éjben

lágy remegés dereng.

/Hugo von Hoffmannstahl/

- Rácz OLlivér forditása-