Arany és kék szavakkal...
Miképpen boltives
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát,
s már félig fent lebeg
a tiszta éteren,
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli,
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mignem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halovány fénye mellett
megörökiteni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
mig újjam el nem szárad,
mint romló fának ága,
s le nem lankad a fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
a világ legszebb Virága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.