József Attila - Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy örizz, mit
ki gyilkolna
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress,
mintha jó volna,
mintha szivem
szived volna.

Vallomás a szerelemröl

Hetedhét országban
Nem találtam mását,
Szeretem szép, beteg,
Csengö kacagását,
De nagyon szeretem.

Szeretem, hogy elbujt
Erös, nagy voltomban,
Szeretem hibáit
Jóságánál jobban,
De nagyon szeretem.

Szereetem fölséges
Voltomat e nászban
S fényes biztonságom
Valakiben, másban,
De nagyon szereetem.

/Ady Endre/

Mert engem szeretsz

Áldott csodáknak
Tükre a szemed.
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszony
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.

Búcsú - Nikola Jonkov Vapcarov

Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan vendég, kit hiv már az út.
Ne engedd, hogy a kapu elött álljak-
ajtódat be ne csukd.

Halkan belépek. Melléd ülök este,
szemem a homályon át rád mered.
Amikor minden titkodat kileste,
megcsókollak és lassan elmegyek

/Nikola Jonkov Vapcarov/

Dsida Jenö - Tavalyi Szerelem

Eméke visszacsillog
s olykor arcomra tüz,arcomra, mely fakó
s elmult évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt mint a tüz,
fehér volt mint a hó
s édes volt, mint a méz.


Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem üz,
enyhén simogató,
mint hüs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mit a tüz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz

Goethe - Rád gondolok

Rád gondolok, ha alkony tüze vérzik
a tengeren
Rád gondolok, ha hold ezüstje fénylik
a csermelyen.

Arcod látom, ha szél kavarja messze
az út porát,
vagy késö vándor ballag mélán este
fahidon át.

Hangod hallom, ha hullám mossa lágyan
a szirteket,
s léptem neszét hallgatja hüs magányban
a kis berek.

Veled vagyok. Még akkor is ha lépted
távolba vitt.
Lement a nap. Gyúlnak a csillagfények.
Mért nem vagy itt?

Rácz Olivér forditása

Reményik Sándor - Add a kezed

Add a kezed, így szépen, csöndesen,
Nyugodtan add.
Síma, ragyogó tükör a szívünk,
Nem vet hullámokat.

Add a kezed, ilyen jó hűvösen.
A csóknak édes mérge
Megmérgezné a nyugodalmunkat,
Ha hozzánk érne.


Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe',
Innen hova hághatna még a láb?
E csönd, e béke: ez itten a csúcs -
És nincs tovább.

Add a kezed; lenn lakodalmas nép,
Mirtusz menyasszonyfőn;
A mirtuszt édes, irigyled-e még
Itt, e kopár tetőn?

Add a kezed, itt fenn, hol semmi sincs,
S a zuzmó tengve él,
A lelkünket a nagy csend összehajtja,
Mint két ágat a szél.

Add a kezed, látod lemegy a nap;
A nappal szembe
Nézzünk így, győzelmesen, szomorún,
Kezed kezembe.

Add a kezed, egy percig tart csupán
Ez az igézet -
Ó de ez mélyebb, mint a szerelem,
S több, mint az élet!

Bakacsi Béla - Kislányom fáj ha sirni látsz

Az élet gyönyörü, oly édes keserü,
Hány kincs van ami kell,
hány könnycsepp gurul el
Miért lehetett igy,
miért csalt meg a sziv,
Kinek jó egyedül,
két ember menekül…

Kislányom fáj ha sirni látsz,
Számithatsz rám bármit csinálsz
Hogy adnám fel, nem hagylak el
ha hivsz, ha vársz…

Ne félj, én örzöm ami kell
szivemben van egy hely,
mely mindig téged rejt,
légy bárhol nem felejt..
Bánt hogy igy alakult,
sok sziv kifakult…
Igazán szerettem,
de ez már rég nem szerelem..

Kislányom fáj ha sirni látsz,
Számithatsz rám bármit csinálsz
Hogy adnám fel, nem hagylak el
ha hivsz, ha vársz…

Aludj… az álmod legyen mély
én örzöm sose félj,
Egy féltö apa véd
hogy átéld ami szép..
Tudod Anya meg én
mint árnyék meg a fény,
ha együtt maradnánk
a szépet hazudnánk…

Kislányom fáj ha sirni látsz,
Számithatsz rám bármit csinálsz
Hogy adnám fel, nem hagylak el
ha hivsz, ha vársz…

Refr. …
Kislányom…

S ha ág dobol az üvegen

S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa
mintha jönnél lábújjhegyen
s én ülök várva, várva.


S ha tóvizébe kábitón
a csilllagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kinom
és minden megvidámul.

S ha sürü fellegek közül
a hold lenéz a földre,
a lelkem benned üdvözül
s rád gondol örökre.

/Mihai Eminescu/ Dsida Jenö forditása

Hogyan szeretlek - Portugal szonett

Hogyan szeretlek?
Elmondom neked:
lelkem minden sikján és távlatából.
Büvköromböl, melyet a lét határol,
kitérve, merre Eszmény s Kegy vezet.

Szeretlek én, mint létszükségletet,
ha a nap ragyog vagy hogya mécs világol,
hös férfiként, ki nem mond le jogáról,
s ahogy önhitt sziv sohasem szeret.

Szeretlek sajgó, sóvár szerelemmel,
ahogy gyermek szeret, kinek szeretni kin,
mert szerelmével angyalokat veszt el.

Szeret a sóhajom, mosolyom, könnyeim,
s ha Isten enged, porladószivemmel
szeretlek majd ott is, a holtak rétjein.

- Elizabeth Barret Browing -