S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa
mintha jönnél lábújjhegyen
s én ülök várva, várva.
S ha tóvizébe kábitón
a csilllagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kinom
és minden megvidámul.
S ha sürü fellegek közül
a hold lenéz a földre,
a lelkem benned üdvözül
s rád gondol örökre.
/Mihai Eminescu/ Dsida Jenö forditása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.