Hogyan szeretlek?
Elmondom neked:
lelkem minden sikján és távlatából.
Büvköromböl, melyet a lét határol,
kitérve, merre Eszmény s Kegy vezet.
Szeretlek én, mint létszükségletet,
ha a nap ragyog vagy hogya mécs világol,
hös férfiként, ki nem mond le jogáról,
s ahogy önhitt sziv sohasem szeret.
Szeretlek sajgó, sóvár szerelemmel,
ahogy gyermek szeret, kinek szeretni kin,
mert szerelmével angyalokat veszt el.
Szeret a sóhajom, mosolyom, könnyeim,
s ha Isten enged, porladószivemmel
szeretlek majd ott is, a holtak rétjein.
- Elizabeth Barret Browing -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.