Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan vendég, kit hiv már az út.
Ne engedd, hogy a kapu elött álljak-
ajtódat be ne csukd.
Halkan belépek. Melléd ülök este,
szemem a homályon át rád mered.
Amikor minden titkodat kileste,
megcsókollak és lassan elmegyek
/Nikola Jonkov Vapcarov/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.