Eméke visszacsillog
s olykor arcomra tüz,arcomra, mely fakó
s elmult évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt mint a tüz,
fehér volt mint a hó
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem üz,
enyhén simogató,
mint hüs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mit a tüz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.