2009. október 23., péntek

Goethe - Rád gondolok





Rád gondolok, ha alkony tüze vérzik

a tengeren
Rád gondolok, ha hold ezüstje fénylik
a csermelyen.

Arcod látom, ha szél kavarja messze
az út porát,
vagy késö vándor ballag mélán este
fahidon át.

Hangod hallom, ha hullám mossa lágyan
a szirteket,
s léptem neszét hallgatja hüs magányban
a kis berek.

Veled vagyok. Még akkor is ha lépted
távolba vitt.
Lement a nap. Gyúlnak a csillagfények.
Mért nem vagy itt?


Rácz Olivér forditása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...

Szeretnék életed utolsó asszonya lenni... Utolsó szivárvány ég és föld között, Utolsó álom, a mit lázas aggy...