2009. december 14., hétfő

Váci Mihály - Nélküled


Nélküled...

Elmulnak igy estjeim
nélküled, csillagom.
Oly sötét van nélküled,
-szemem ki sem nyitom.

Oly nehéz igy a szivem,
hogy szinte földre ver;
le-léhullok, de sóhajom
utánad - felemel.

Oly csend van igy nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...

Szeretnék életed utolsó asszonya lenni... Utolsó szivárvány ég és föld között, Utolsó álom, a mit lázas aggy...