Álomtündér útra kelt,
szendergők lágy sóhajára lelt.
Tündérmeséjét suttogta az éjbe,
minden kisgyermek apró fülébe.
Lágy dala halkan szólt
könnyű fátyolként szállt
minden szelíd szó.
Körülölelte az álmos szíveket
sötétségbe festett élénk színeket.
Álomfátylával takarta be
a mélyen alvó piciny testet,
s ecsetjével köréje
vidám csillagokat festett.
A nyugalom harmatját szórta szét,
s dúdolta altató énekét,
s mikor már mindenki nyugovóra tért
elnyelte őt a csillagos ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.