A szép, bús Szegeden születtem,
De a dajkám dala felettem
Szabadkán hangzott hajdanán.
Szabadka, vig, dalos tanyám,
Gondolsz-e néha a szegény
Két kis gyermekre, aki felnött,
És nézi, nézi még a felhöt,
Mely felöled jön, és feléd megy.
A két költöre, aki téged
Örökre emleget, szeret,
És rimbe rótta rég a nneved?
/Juhász Gyula/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.